Hogyan változnak idővel a személyiségjegyek?

Marla Bonner: Hogyan változnak és fejlődnek személyiségjegyeink az idő múlásával? És milyen mértékben járulnak hozzá a környezeti, szociokulturális és biológiai tényezők a személyiség megváltozásához?

Marla Bonner vagyok. Köszöntöm az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratának Dialógusában. Anyagunkban olyan pszichológusok kutatásaival foglalkozunk, akik pályafutásuk korai szakaszában publikálnak a Társaság programjában.

A mai epizódban Dr. Wiebke Bleidorn szerepel, a kaliforniai Davis Egyetem Személyiségváltozás Laborjának igazgatója, aki részesült a Pszichológiai Társaság 2019. évi, a kivételes szakmai hozzájárulást nyújtók tudományos díjában. Kutatása segített feltárni azokat a biológiai, társadalmi-kulturális mechanizmusokat, amelyek a személyiség stabilitását és annak változását megalapozzák.

Dr. Bleidorn iratát a 2019. decemberi számban közölték. Olyan kutatások között szerepelt, melyek rendkívül releváns, innovatív, ma a pszichológia területén végzett munkát mutatnak be. Örömmel üdvözlöm. Nagyra értékeljük, hogy itt köszönthetjük Önt.

Dr. Bleidorn: Nagyon köszönöm. Örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm a meghívást.

Marla Bonner: Összefoglalná röviden a hallgatóinknak, hogy mivel foglalkozik?

Dr. Bleidorn: Ahogy említette, személyiségpszichológus vagyok, érdeklődöm a személyiségjegyek egyéni különbségei iránt, különösen a személyiségváltozásban. Munkám során azt vizsgálom, hogy mikor változnak meg az emberek az átfogóbb személyiségvonásaikban, hogyan változnak meg a vonásaik, és ideális esetben arra is próbálunk választ kapni, hogy miért változnak a személyiségjegyek.

Hadd mondjak egy példát. Érdekel például az emberek önértékelése. A globális önértékelés elmondja, hogy az emberek mennyire fogadják el és kedvelik magukat. És ez átlagosan meglehetősen stabil, de az emberek hajlamosak megváltozni önértékelésükben, és ezt szisztematikusan meg is teszik az életük során.

Az elmúlt 20 év érdekes megállapítása, amelyet sokszor újra látunk, hogy a legtöbb ember hajlamos a magasabb önértékelésre a serdülőkorral. A serdülőkor idején a legtöbb ember kissé elmerül az önértékelésében. Ez talán az Ön számára is ismerős.

Azt is megállapítottuk, hogy ezek a változások úgy tűnik, hogy mind genetikai, mind környezeti hatásokkal kapcsolatosak. Most a kutatás azon pontján vagyunk, ahol megpróbáljuk megtudni, hogy: Mi az a környezeti tényező, ami változást okozhat az emberek önértékelésében? Meghatározhatunk-e bizonyos élettapasztalatokat vagy környezeti összefüggéseket, amelyek alakítják az önértékelésünket?

Az önértékelés csak a tulajdonság, amit elég sokat tanulmányoztam az elmúlt néhány évben. Egy másik kérdésünk az - mi a folyamat? Hogyan bontakoznak ki az önértékelés változásai?

Marla Bonner: Önt mi ösztönözte arra, hogy a személyiségfejlődést kutassa? Úgy tűnik, Ön meghaladja azt az alapvető "öröklés-környezet" vitát, amely már egy ideje létezik a pszichológia területén.

Dr. Bleidorn: Úgy gondolom, hogy valószínűleg vannak történeti és személyes okai is annak, hogy miért kötöttem ki ennél a témánál.

Ha visszatekintek egy kicsit az időben, a személyiségpszichológiában néhány egészen drámai paradigmaváltást láthatunk az elmúlt kb. száz évben. Egy érdekes, történetileg jelentős esemény Walter Michelle 1968-as könyve a személyiségértékelésről, melyben azt állította, hogy a személyiségjegyek nem léteznek vagy nem számítanak, hiszen a viselkedés ahhoz túlságosan változó az egyes helyzetekben, hogy bármit is stabil tulajdonságnak nevezhessünk. Ez után az állítás után a területünk, a személyiségpszichológia, sok erőfeszítést tett, munkát és figyelmet fordított a személyiségjegyek stabilitására. Sokan próbálták megmutatni, és újra meg újra sikerrel megmutatták, hogy a személyiségjegyek viszonylag stabilak, örökölhetőek, továbbá előre jeleznek olyan fontos életkilátásokat, mint az egészség, a jövedelem és a kapcsolatok sikere.

Azt mondanám, 1970 és a korai 2000-es évek között, sok kutatás a tulajdonságokra, mint stabil jelenségekre összpontosított. Bár ez akkoriban fontos volt, az is világossá vált, hogy ezzel valószínűleg egy kicsit túllőttünk, mert valójában az történt, hogy a laikusok és a tudósok egyaránt úgy gondolkodtak, hogy "a személyiségjegyek annyira stabilak, hogy egyáltalán nem változhatnak."

Olyan publikációk jelentek meg, melyek azt állították, hogy amint az emberek elérik a harminc éves kort, a személyiségük betonná szilárdul, és nagyon keveset tehetünk az emberek személyiségének megváltoztatásáért. A 2000-es évek elején megjelent néhány publikáció, különösen amelyeket Brian Roberts vezetett, és megmutatta, hogy ez nem igaz.

Két alapvető metaanalízis kimutatta, hogy a személyiségjegyek viszonylag stabilak, de változnak is, és valójában az egész élettartam során változnak, vagyis nincs felső határ. Valójában a hetven éves vagy annál idősebb személyek még mindig figyelemre méltó változásokon mennek keresztül személyiségjegyeikben.

A kiadványok akkor jelentek meg, amikor végzős voltam, és nyilvánvalóan lenyűgöztek ezek az ötletek. Viselkedésgenetikát tanultam, tehát nemcsak a genetikára, hanem a személyiség egyéni különbségeire gyakorolt környezeti hatásokra is nagy hangsúlyt fektettem. Mi lehet érdekesebb annál, mint látni, hogy bizonyos körülmény egy tulajdonság megváltozásához vezet? Engem lenyűgözött ez az ötlet, és azóta is próbáltam azonosítani azokat a leszögezhető és mérhető környezeti tényezőket, amelyek a személyiségjegyek megváltozásához vezethetnek.

Marla: Ez valóban nagyon izgalmas munkának hangzik, melyben Ön teljesen motivált és inspirált. De milyen kihívásokkal szembesült a kutatás során?

Dr. Bleidorn: Eltekintve azon kihívásoktól, amelyekkel a legtöbb kutató szembesül - mint az elutasítások megtapasztalása - van néhány, a munkaterületemre jellemző kihívás, amelyek az elmúlt években nyilvánvalóbbá váltak, mivel ez a terület, ahogy mondtam, jelentős paradigmaváltáson ment keresztül a 2000-es évek eleje óta. Most már 20 éves kutatás folyik a személyiségváltozásról, így azt mondanám, hogy nagy előrelépéseket tettünk annak bemutatásában, hogy a személyiségjegyek megváltozhatnak, és hogy ezeknek a változásoknak némelyike bizonyos környezeti hatásokkal, sőt célzott beavatkozásokkal kapcsolatos.

De a jelen állás szerint ahhoz, hogy megtegyük a következő nagy, átalakító lépést, és megismerjük azokat a környezeti forrásokat, amelyek megváltoztathatják a személyiségjegyeket, valószínűleg meg kell változtatnunk a standard kutatási gyakorlatainkat.

Ennek az az oka, hogy kis hatásokkal foglalkozunk, mint a legtöbb társadalomtudós, de valószínűleg egy kissé leegyszerűsített elképzelésünk volt arról, hogy a környezeti tényezők - mondjuk az élettapasztalatok - hogyan működhetnek. Mire van szükségünk a valódi haladáshoz? Jelenleg a legnagyobb kihívás az, hogy nagyon nagy mintákra van szükségünk.

Mondok egy másik példát az önértékeléssel kapcsolatban. Az emberek feltételezik, hogy a nagyobb élet események, például a válás, befolyásolhatják az emberek önértékelését. Ha valóban a válás következményeit akarjuk tanulmányozni, akkor a résztvevők azon nagyon nagy csoportjával kell kezdeni, akik a tanulmány kezdetén romantikus kapcsolatban állnak - ez már egy korlátozás - és ideális esetben ezidáig még nem tapasztalt válást, mert azt szeretnénk tudni, hogy mi történik a válás előtt és után. Hosszú időn keresztül követni kell ezeket az embereket - és nem akarom mondani, hogy azt reméljük, hogy közülük néhányan elválnak, de várni kell, és a válás tényét vehetjük számításba.

Nemrégiben végeztünk egy ilyen tanulmányt, ahol 13 000 résztvevővel indultunk, és tíz év elteltével egy 400 fős elvált mintát kaptunk egy nemzeti reprezentatív mérésben. Ez a fő minta, és ideálisan szeretnénk összehasonlítani ezeket a résztvevőket egy kontrollcsoporttal, mert az a személy, aki váláson ment keresztük, valószínűleg nem pontosan olyan, mint minden más elvált. Nem használhatunk itt randomizált vizsgálatot, s azt sem mondhatjuk: "Te vagy a legrosszabb. A tiéd nem vészes." Ki kell várni, hogy összehasonlítható csoportokat alkothassunk. Hosszú ideig kell követnünk e két összehasonlítandó csoport pályáit, hogy valóban hasonlítani tudjuk őket.

Tehát láthatja, hogy ahhoz, hogy megfelelő nagyságú mintához juthassunk, nagyon nagy csoportból kell indulnunk, és ez a legnagyobb kihívás, amelyet jelenleg tapasztalunk. Belefutunk paradox problémákba, mert bár nagy mintákkal rendelkezünk, ugyanakkor a személyiségről csak nagyon kevés mérési eredményünk van, mert hagyományosan az volt az elképzelés, hogy a személyiségjegyek stabilak.

Sok tanulmány csak egyszer vizsgálja a személyiséget, feltételezve, hogy az nem változik. Mi tudni akarjuk: "Nos, megváltozik?" Szóval nagy mintákra és ismételt, a személyiséget érintő mérésekre van szükségünk. Nagyon keveset tudunk arról is, hogy milyen az időzítés vagy milyen az időkeret, melyben a változások kibontakoznak. Ideális esetben nagyszámú mérést akarunk, és azt akarjuk, hogy ezek a mérések gyakoriak legyenek. Mindez növeli a költségeket.

Egy tökéletes világban szeretnénk, ha nemcsak önbeszámolóink lennének, hanem más jelentési módszereink is, vagyis inkább olyan adatok, amelyek nem igényelnek emberi beszámolót. Adatok a mobil érzékelés alapján, a közösségi média digitális lenyomata, vagy akár a biomarkerek.

Egy szuper ideális világban olyan mintát szeretnénk, ami nem csak a nyugati világ tanult, iparosodott és gazdag demokratikus országaiból származik. Általában innen használunk mintákat, de ahhoz, hogy valóban megismerjünk valamit az emberi természetről, más kultúrákból származó adatokra is szükségünk van.

Az én tökéletes tanulmányomban hatalmas forrásokra lenne szükségem, továbbá mások szakértelmére, és olyan tudásra, ami valódi együttműködést kíván - más kutatók, akik erőforrásokat és ismereteket hoznak, hogy valóban haladást érjünk el ezen a területen.

A jelenlegi kihívás tehát: hogyan alakítsunk ki együttműködést a kérdés megközelítésében, és megpróbáljunk finanszírozást szerezni azon tanulmányokhoz, amelyek valóban fejlődést jelentenek ezen a területen.

Marla: Tegyük fel, hogy felülkerekedik ezeken a kihívásokon és véghezviszi álmai tanulmányát. Mi a kutatás végcélja, és ami még fontosabb, mi ebből az emberiség haszna?

Dr. Bleidorn: A kutatásom erről szól. Amikor Ön bemegy egy könyvesboltba, az önsegítő részhez, az ottani dolgok egyike sem alapul bizonyítékokon, mert még mindig azt próbáljuk kideríteni, hogyan lehet az önkontrollt és az önértékelést fejleszteni, így a "12 lépésből álló programok" egyike sem működik jól. Megpróbáljuk kideríteni, hogy mi okozza valójában az emberek változását, mert jelenleg nem ismerjük ezt a folyamatot.

Nemcsak az önsegítő irodalom kapcsán kell számításba venni a kutatásainkat, hanem bevonni abba, hogy például mit tanulnak meg a gyerekek az iskolában. Az ötlet mindig az, hogy "fejlesszük a gyerekek önbecsülését és az önuralmukat" - de nem tudjuk, hogyan. Erre lesz válasz a végeredmény.

Marla: Különösen figyelemre méltó a személyiségváltozással kapcsolatos munkája során, hogy ez a pszichológia feltörekvő alterületét képviseli, és ez konkrétan a személyiség, a fejlődési és a szociálpszichológia metszéspontja.

Együttműködött más szakemberekkel a pszichológia egyéb területeiről a részterületen történő kutatás elősegítése érdekében?

Dr. Bleidorn: Igen, valójában az első kari munkám Hollandiában a fejlődéspszichológiában volt, melyben az élethosszig tartó fejlődésre fókuszáltam, így ott lehetőségem volt fejlődéspszichológusokkal dolgozni. A viselkedésgenetikai képzésre jártak pszichológusok és társadalomkutatók egyéb területekről, és volt lehetőségem tanulni e területek kutatóitól és együttműködni velük, ami jutalom számomra.

Néha kihívás lehet a nyelv, a szaknyelv, a jó működés érdekében elsajátítandó szókincs, de amint túllépünk ezeken a nehézségeken, a különböző perspektívákat hasznosnak találom, ha olyan kérdésekről van szó, melyek túlmutatnak tipikus kenyérkereső kutatásokon.

Valójában a jelenlegi munkámban próbálok kapcsolatba lépni más területek kutatóival, különösen az egészség és a kommunikáció számítógépes kutatásának területén, hogy olyan új megközelítéseket dolgozhassunk ki a személyiség értékelésére, amelyek túlmutatnak a tipikus önbeszámolós méréseken.

Igyekszünk például kapcsolatba lépni olyan emberekkel, akik segítenek a digitális lábnyomok és az online adatok gyűjtésében. Szeretnénk olyan embereket is megtalálni, akik segíthetnek a biológiai markerek és az okostelefonok felhasználásával. Segítségre van szükségünk új mérési technológiák kifejlesztésében és ezek a személyiségre történő alkalmazásához, s ezzel meghaladhatjuk hagyományos kérdőíveinket.

Gondolatok a pszichológiában történő publikációról.

Lezárás, elköszönés.

Az eredeti helyen szöveg és hanganyag is található.

/Wiebke Bleidorn: How Personality Traits Change Over Time - American Psychological Association/


   Minden jog fenntartva